Mire taníthat Kolombusz Kristóf története?

“Egyszer volt, hol nem volt”

Minden családnak szüksége van egy vezetőre, aki képes átlátni és értékelni a nehéz helyzeteket, aki nem a külső körülményekben keresi a hibát, hanem belső erőket képes megmozgatni, aki ha kell bátor, és merész döntéseket hoz, aki képes nekivágni az ismeretlennek és “akár a világ végére is elmenni”.

Lakóhelyeden, közvetlen, vagy távolabbi környezetedben, falvakban, vagy városokban számtalan család él, közel azonos, nagyjából hasonló anyagi, egzisztenciális és társadalmi feltételek között. Ezek a családok számtalan módon élik meg a mindennapi kihívásokat. Panaszkodnak, vagy kiegyensúlyozottan élnek, boldogulnak, vagy boldogtalan, kilátástalan helyzetükből nem találnak kiutat.

De bizonyára Te is ismersz olyan családokat, akik minden külső körülmény ellenére, békében és boldogan élnek.

Mi lehet az, amit ezek a családok jól csinálnak, míg mások nem?

Végtelenül egyszerű a válasz: kell valaki, aki összetartja a családot, aki irányt mutat, és akire mindenki hallgat, mert a család tagjai tudják, hogy érdemes rá hallgatni!

Minden családnak és közösségnek szüksége van a fejlődés érdekében egy vezetőre, aki képes átlátni és értékelni a nehéz helyzeteket, aki nem a külső körülményekben keresi a hibát, hanem belső erőket képes megmozgatni, aki ha kell bátor, és merész döntéseket hoz, aki képes nekivágni az ismeretlennek és “akár a világ végére is elmenni”.

És most az a kérdés, hogy Te meddig vagy hajlandó elmenni családodért, gyermekedért, közösségedért … akár a világ végéig is?

A mai „Egyszer volt, hol nem volt” arról, hogy mire taníthat Kolombusz Kristóf története?

Az 1490-es évek második felében járunk, valahol a dél-nyugat európai tájakon. A Spanyol királyság ereje megrendült a hosszú háborúk alatt. Üres a kincstár. Több százezer embert elűznek otthonaikból, sok ezernyi iparost, kereskedőt megsarcolnak, hogy az elkobzott vagyonokból és a beszedett adókból, ideig-óráig enyhítsék a hiányt.

Közben távoli, mesés kincsekben gazdag Keleti országokról szólak a hírek, Velence és Genova már egyre gazdagabb, de Spanyolország és a távoli országok közötti forgalom nem lehetséges.

Ebben a zűrzavarban Spanyolországnak nagy szüksége volt valamilyen változásra, ami megoldhatta a válságot.

Ember kellett hozzá és hajó, és még néhány valami. Kolombusz évekig küzdött a tervét képtelenségnek minősítő tudósokkal, de egyre többen merték elhinni, hogy a Föld nem tányér alakú.

Csillagvizsgálókban, könyvtárakban aztán megszületett egy új gondolat. Mindezzel együtt is az ismeretlenbe indultak és nem lehetett tudni, hogy lesz-e visszaút, amikor Európából nyugat felé indulva akartak eljutni a Keletre.

“Az út során Kolumbus észrevevén a lappangó bizalmatlanságot s az irántai elhidegülést, maga köré gyüjté embereit s azok előtt kifejté s okokkal támogatva bebizonyitá, hogy esztelenség, bármit is a jövendő sors előhírnökének képzelni, mert az Isten sohase ígérte meg nekünk, hogy azt, mi jövendőben velünk történend, előjelek által tudtunkra adja.

Inkább bölcsességével és jóságával, magyarázgatá Kolumbus, eltitkolá az ég az ember elől a jövendőt és azért bárgyuság és kishitűség, jövendő sorsunkat előjelekből eltalálni akarni, melyek avval semmi-nemű összefüggésben nem állanak. Mindaz, a mit egy okos és jámbor embernek tenni kell, abból áll, hogy hivatásában eszesen s fáradhatatlan szorgalommal járjon el, minden nap tegye meg a magáét, azután magát az isteni gondviselés karjaiba vesse s a jövendőről ne búsuljon.

És ez legyen, bajtársaim, a szabály, melyhez mi is egész utazásunk alatt tartsuk magunkat! – fejezé be oktatásait Kolumbus.

Kolumbus elég szerencsés volt, ily előadásokkal társait a babonás félénkségből, ha nem egészen is, kigyógyítani s minden egyéb baj nélkül megérkeztek a Kanári szigetekhez.

Itt kiigazították a mennyire lehetett hajóikat, ellátták magukat a szükséges élelmiczikkekkel és fölszedve horgonyaikat, neki indultak az Atlanti Oczeánnak, folyvást nyugati irányt tartva.

Alig tűnt el a szárazföld, a hajók népsége ismét elveszte minden bátorságát, többen jajgatni, elégedetlenkedni kezdtek, követelve a viszszatérést, s Kolumbusnak volt baja elég, a míg őket ismét megnyugtatta, sőt több, neki tüzelte az útnak, elébök tárva jövendő szerencséjöket s gazdagságukat.

Kolumbus ez időtől fogva folyvást éber szemmel kísérte útitársait s igyekezett minél több időt velök tölteni; előttük forgatta tengerész-műszereit s vizsgálgatta mérő ólommal a víz mélységét, nehogy az ismeretlen tengeren váratlan veszedelem érhesse a hajókat.

Csak kevés időt fordított pihenésre. Emberei előtt folyvást vidám, derült arczot mutatott, nehogy okot szolgáltasson legcsekélyebb aggodalomra. Egyszerű, puritán életmódot vitt, semmivel sem élt jobban s élvezett nagyobb kényelmet legutolsó matrózánál.”

u.i.: “Most a kellemes hajnal lépe fel és a világosság első derengésével egyszerre zengek emberei csupa enyelgő, vidám hanggal: “Isten, téged dicsérünk.” A többi hajó legénysége is, alig pillantanak a hajó elé, midőn már örömkönnyek közt hálaénekre emelek szavukat, mert a föld, melynek fölfedezését oly forrón kívánták, szemeik előtt pompázott.

Alig végeztetett a hálaének, azonnal megemlékeze más kötelességéről is az örömébe merült hajósnép, még pedig az ő félreismert és durván bántalmazott vezére iránt. Bánkódva s mély tisztelettel veték magukat a már most előttük is nagy ember lábaihoz, bocsánatot esdekelve ellene elkövetett bűnös merészségükért.

Kolumbus ez alkalommal is szelíd természetéhez hű maradt. A mily nagy és csodálatraméltó volt állhatatossága terve keresztülvitelében, éppen oly nagy és szeretetreméltó szelídséggel bocsáta meg nekik, – büntetést érdemlő viseletüket elfelejteni igéré.”

Amerika fölfedezése – Budapest, 1910
Tanulságos olvasmány az ifjúság számára
Rózsa Kálmán és neje kiadás

Amennyiben akár csak a leghalványabb gyanúja is felvetődik benned, hogy a szenvedélybetegségekkel kapcsolatos bajok felszámolásával kapcsolatban nincs meg a következő lépés, nem tudod, hogy mit kell tenned, vagy mit érdemes és hogyan, akkor javaslom, hogy mindenképpen kérj segítséget itt!

Közösen össze tudjuk állítani a számodra megoldás értékű felépülési tervet és megmutatom neked, hogy mit és hogyan kell tenned ahhoz, hogy elérhesd mindazt, amit szeretnél, vagy amit érdemes.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadnod. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Ha ettől részletesebben szeretnéd elolvasni az Adatkezelési tájékoztatót, azt a https://addiktologiaikonzultacio.hu/gdpr/ oldalon megteheted.

Bezárás