A lélek fájdalma az lelki fájdalom

A lélek fájdalma az lelki fájdalom

A választott szerek, a problémás viselkedési formák különbözhetnek, de a lélek fájdalmának enyhítésére tett kísérletek, lényegét és érzelmi tartalmát tekintve, minden szenvedélybeteg életében, ugyanazok a folyamatok.

A lélek fájdalmainak enyhítését akkor keresed, ha kibírhatatlan lelki fájdalmaid vannak.

Először a 80-as évek végén találkoztam olyan emberekkel, akik nem tudták tétlenül végignézni mások szenvedését és keresték a módját, hogy miként tudnának a sok nyomorúságon enyhíteni. És találkoztam azokkal az emberekkel, akik segítségre szorulnak, mert túl régóta és túl sokat szenvedtek, sokkal többet, mint sokan mások.

Ezekben a találkozásokban értettem meg, hogy milyen szerencsés vagyok, mert olyan életet kaphattam, amiben nem kellett egészen a korai gyermekkoromtól átélni mindazt a sok traumatikus helyzetet, mint nekik. És ezekben a találkozásokban értettem meg, hogy hogyan kell, miként lehet jól segíteni és, hogy a valódi változás mindenki számára egy jó lehetőség. Ma, több mint három évtized tapasztalatával néha azt érzem, többet tanultam tőlük, mint ők tőlem.

Hogy mit tanultam tőlük?

• Például megtanultam azt, hogy ugyanaz a pszichoaktív anyag sokaknak még csak eufórikus hangulatot sem okoz, sokak kizárólag alkalomszerűen, rekreációs céllal használják. Megtanultam, hogy sokan a lelki fájdalmaik enyhítése céljából, újból és újból használják, egészen a függőség kialakulásáig, a kényszeres használatig.
• Megtanultam, hogy környezetünkben számtalan olyan függőség létezik, – kényszeres viselkedés, vagy tudatmódosító szer, amit hosszú időn keresztül azért keresünk, és azért ismételgetünk, mert örömöt ad és enyhülést jelent a lelki fájdalmak esetén.
• Megtanultam, hogy az enyhülés keresése közben, szinte senki nem számol a függőség kialakulásával, a kényszeres viselkedéssel, vagy szerhasználat negatív következményeivel és azzal, hogy a kialakult függőség után szinte képtelen lesz abbahagyni.
• Megtanultam, hogy amivel függő viszonyban vagyok, ahhoz ragaszkodom, mert szükségem van rá, mert örömöt jelent, még akkor is, ha másokban viszont sokszor megítélem.
• Megtanultam, hogy az ítélet helyett arra kellene figyelnünk, hogy a függővé lett ember milyen mély sebeket hordoz a lelkében és további fájdalmak okozása helyett, miként tudunk számára megoldás értékű segítséget nyújtani.
• Megtanultam, hogy a függőség kialakulása mögött, az esetek döntő többségében nem genetika okok állnak, hanem szociálisan tanult viselkedési formák, amiken lehet változtatni.
• Megtanultam, hogy nem kell eljutni az élet legmélyebb pontjaira a változáshoz. Minél előbb megszületik a változás igénye, annál kedvezőbb helyzetből lehet talpra állni.
• Megtanultam, hogy leggyakrabban a hozzátartozók látják meg elsőnek a kialakuló problémákat, ők teszik meg a kezelésbe vétel felé a legelső lépéseket, ők azok, akik tájékozódnak, információt gyűjtenek, és néha „kikényszerítik” az első beszélgetést egy szakemberrel.

Sokak életében van jelen a függőség valamilyen formában, de egyesek viselkedési problémáinak, vagy szerhasználati szokásainak a káros következményei jelentősek és súlyosak.

Amikor megjelennek életedben a szociális, egészségügyi, jogi nehézségek és mégsem vagy képes abba hagyni, nem vagy képes változtatni, akkor már nem az a legfontosabb, hogy mit, meg mennyit fogyasztasz.  Felerősödik az a kérdés, hogy mindez miként hat a kapcsolataidra, az egészségedre, a létezésedre?

A valódi változás lényege is ez. Mit tehetek azért, hogy te, a függővé lett ember mást tudj csinálni a kényszeres viselkedése helyett? Azt kell nézni, hogy amit segítőként teszek, az képes-e felkelteni benned a változás iránti igényt? Támogatja-e a munkám a józanságért megtett törekvéseid? Ősszhangban vannak-e tanácsaim, a pillanatnyi helyzeteddel, vagy csak én akarlak-e nyakon önteni valamilyen „senkinek sem jó józanságszósszal”.

Életed történéseinek, szükségleteidnek, vágyaidnak, céljaidnak ismerete nélkül, senki nem mondhatja meg, hogy merre indulj el! Csak közös munkával lehet megérteni a gyermekkorban gyökerező valós okokat. Csak együtt lehet értelmezni fájdalmaid erejét, csak együtt lehet elhalványítani hatását, és felülírni a számodra megoldás értékű, célodhoz vezető út lépéseivel.

Nincs egyetlen helyes út, hanem a felépülésedhez elvezető út létezik, mégpedig lépésről lépésre.

A függőségeddel kapcsolatos, lelkedbe égett gondolat, miszerint csak az absztinenciát lehet elérni, létezik, de alapvetően nem igaz, ennek nem kell így lennie. Amikor nem viselkedsz úgy, vagy nem használsz tudatmódosító szert, tényleg absztinens lehetsz. De ettől, még ott marad feldolgozatlanul az a fájdalom az életedben, amitől mindig is menekülni akartál.

Az a feladatod, hogy rátalálj azokra az értékeidre, készségeidre, képességeidre, amik a vágyaid és a lehetőségeid közötti szakadékot áthidalják és a valódi változáshoz elsegítenek.

Ha mindezt megtalálod magadban, teszel érte, mégpedig elégszer és jól, akkor rátaláltál az utadra. Akkor elmúlnak a lelki fájdalmaid, valakinek érezheted magad, önbizalmad, önértékelésed helyre áll, és nem az absztinenciát fogod célnak tekinteni, hanem kialakul benned és körülötted egy új életforma.

A szenvedélybetegség lényege, hogy belső lelki fájdalmaid, külső eszközök, szerek segítségével akarod enyhíteni. A valódi változás, a felépülés, józan élet lényege, hogy megérted lelked fájdalmainak valódi okait, megkeresed a számodra valós válaszokat, majd ezek segítségével elhalványítod fájdalmaid erejét és felülírod a lelkedben dübörgő rossz mondatokat, számodra jó gondolatokkal.

Ne a problémás viselkedés és ne a tudatmódosító szerek ellen küzdj! Ne elégedj meg az absztinenciával, hanem keresd a megjelenésük valódi okát. Keresd, hogy miért jelent meg, miért volt rá szükséged és hogy mit kell megoldanod ahhoz, hogy ne maradjon tovább veled és élhesd végre azt az életet, amit mindig is szerettél volna, vagy amit érdemes.