Merj segítséget kérni!
Hosszú távú iskolai drogprevenciós stratégia - diákoknak, pedagógusoknak, hozzátartozóknak és közösségeknek.A függőséget okozó szerek, vagy viselkedések előbb mindent megadnak, majd mindent elvesznek.
Merj segítséget kérni, mert egyszerűbb megelőzni a problémák kialakulását, mint felszámolni a függőségeket.
A bármilyen, a szenvedélybetegség kialakulását megelőző esemény, vagy erőfeszítés, valamennyiünk közös érdeke, mert a függőségekkel kapcsolatos problémák veszélyeztetik a fiatalok, a családok és a közösségek érdekeit, céljait, az egészséges működésüket és biztonság érzetét.
Kérj időpontot
Kérj időpontot egy ingyenes, 30 perces, kötetlen beszélgetésre, ami leginkább olyan, mintha egy “ezer éve” nem látott baráttal leülnél beszélgetni.
Ez a „beszélgetés” annyiban mégis más, hogy nem csak meghallgatlak, hanem arra is figyelek, hogy elegendő információt kapjak a jelenlegi állapotodról, károsnak vélt szokásaid erejéről és irányáról.
Azt is fontos látnunk, hogy ez a program neked való-e és én tudok-e neked a lehatékonyabban segíteni. Ha igen, felajánlom a segítségem, ha nem, megkeressük a számodra legkedvezőbb kezelési formát.
A szenvedélybeteggé, függővé lett emberek kivétel nélkül, egytől egyig, mindannyian szenvednek.
Szenvedélyes szerhasználatuktól előbb mindent megkapnak, amiről azt gondolják, hogy szükségük van, de a függőség során, szinte mindent elveszítenek. Elveszítik az egészségüket, a szépségüket, a kapcsolataikat, a szerelmüket, az egzisztenciájukat, a biztonságukat, a reményüket, sokan végül az életüket is.
Iskolai drogprevenció
A hatékony megelőzés egy valós lehetőség, de létjogosultságát az a szolgálat adja, mely valóságosan képessé tesz egy fiatalt, hogy megoldja saját, valóságos problémáit!
Azt kell kapniuk, amire valóban szükségük van! A drogfogyasztás oka egy fajta menekülés egy más világba, a családi kapcsolatok betegsége, vagy a vágyak és a lehetőségek távolságából adódó feszültség enyhítésének kísérlete. Ezek a fiatalok valós kérdései, ezekre kell valódi, megoldás értékű válaszokat kapniuk.
Mitől válhat hatékonnyá a megelőzés?
Beszélhetünk a drogok fogyasztásának történetéről, vagy káros hatásairól. Mutogathatunk drogokat, vagy csoportosíthatjuk hatóanyagaik szerint. DE! A drogok használata mögött meghúzódó okok megértése és felszámolása, az önismeret fejlesztése, az önbizalom helyreállítása, az önbecsülés megerősítése és a megküzdési stratégiák megismerése lényegesen hatékonyabb eszköz!
Amikor drogokat kezdenek fogyasztani a fiatalok, akkor saját problémáikra, betöltetlen lelki szükségeikre keresnek gyógyírt, vagy legalább enyhülést.
Ez a probléma, erre keresnek választ, erre kell megoldás értékű segítséget kapniuk. Nem a véleményünkre kíváncsiak 2×45 percben, hanem megoldás értékű útmutatásra, gyakorlati segítségre vágynak, hosszú távon.
Amint nem valós kérdéseikre kapnak valódi válaszokat, unalmassá válik mondanivalónk, amint megszűnünk megoldásértékűek lenni a számukra, mint ha ott se lennénk. Innentől kezdve előadásunk, máris történelem. Ezt meg ugye egyikünk sem akarja!
Mit tehetek hozzá a megelőzés hatékonyságához?
Egy hatékony és komplett rendszert. Ha azt mondanám, hogy egybe és egyetlen rendszerben mindent oda tudok adni, ami az iskolai drogprevenció hatékonyságához kell, lehet hogy ez nem mondana eleget, hiszen ahol a hatékonyság viszonylag nehezen mérhető és annyira félreismert probléma esetén, mint a drogfogyasztás, mi is az a “minden”?
A legelső és fontos lépés az, hogy egyszeri alkalmat nem vállalok. Kiállni a fiatalok elé egy felépülőben lévő sráccal, aki őszintén és mélyen beszél a történetéről?
Erre a hallgatóság azt mondja: “Milyen nyíltan fesztelenül és őszintén beszél az élete legnehezebb dolgairól. Évekig anyagozott, lám-lám nincs is semmi baja. Én is ilyen vagány akarok lenni!”.
A másik ami megtörténhet: akinek tényleg szüksége lenne segítségre, az meghúzza magát, próbál feltűnés nélkül túllenni az alkalmon és mire fel merné tenni a kezét, hogy kérdezzen, addigra én már rég otthon vagyok. Ilyen alkalmakon nem tud létrejönni a kapcsolat, marad egy frontális előadás és az általános kérdések és szinte senki nem kap választ a valós kérdéseire.
-
Szeretnék találkozni a pedagógusokkal egy érzékenyítő csoportbeszélgetésen, ahol közösen gondolkodhatunk a szerfogyasztás mögött meghúzódó valós problémákról és ezekre kereshetünk valódi válaszokat, hatékony segítséget.
-
Szeretnénk találkozni az osztályközösséggel, egy tanítási időszakban legalább három, de inkább négy alkalommal, amikor az önismereti, személyiségfejlesztő technikák segítségével megismerhetjük egymást, kialakulhat egyfajta bizalom és az az őszinte légkör, ahol a legfeszítőbb kérdéseiket fel merik tenni és megoldás értékű válaszokat kaphatnak.
-
Szeretnénk egyszer az osztályközösség tagjainak szüleivel találkozni és velük is beszélgetni, közösen gondolkodni, hogy mit jelent, ha a gyermekük életében megjelenik a szerfogyasztásnak akár csak a gyanúja is.
Ha ebben partnerek tudunk lenni, akkor szívesen segítek, hogy a diákok valós kérdéseikre valódi válaszokat kaphassanak. Nem az az igazi veszteség, ha nem a megfelelő prevenciós szolgáltatást veszi igénybe. Ez előfordulhat.
Az igazi veszteség a fiatalok lehetséges személyes fejlődésének elmaradása.
Ezért a kérdés soha nem az, hogy mennyi energiát kell beletenni, meg hogy mennyibe kerül, hanem MINDIG az, hogy mennyit veszítenek enélkül, illetve mennyit nyernek a fiatalok azáltal, hogy megkapják a számukra megfelelő segítséget!
"Éhes szellemek"
A buddhista gondolkodásban, a létezésünk egyik formája, az éhes szellemeknek nevezett létmód. Az óriási gyomor, a roppant szűk nyak, az örökös éhezés, a sóvárgás, a szenvedélyes vágykielégítés, szánalmas következménye.
Soha, semmiből nem képesek annyit fogyasztani, hogy megelégedjenek, örök szomjúság, örök éhség, örök reménytelen sóvárgás, lelki szenvedés a létük, és a függőség nem más, mint a vágy arra, hogy ezt az ürességet valami kívülről betöltse.
Nem az a kérdés, hogy az emberek miért használnak tudatmódosító szereket, hanem az, hogy honnan van az életükben az a sok, kibírhatatlan fájdalom, szorongás, vagy stressz? Nem arról kell gondolkodni, hogy mi a rossz a tudatmódosító szerek fogyasztásában, vagy a viselkedési függőségekben, hanem azt kell megérteni, hogy mi az, amit „ajándékba” adnak. Mi az, amit megkapnak a használat által, – ami nélkül képtelenek élni, vagy amit nélküle képtelenek elérni?
Mindannyiunknak megvan a magunk története, megvannak a magunk nehézségeink, félelmeink, szorongásaink és megválasztjuk az ezek által érzett üresség betöltésének módját is. Ez a sokféle függőség közös gyökere. Minden függőség mögött ott áll, – akár egészen gyermekkorunk óta, hogy mi mindent nem kaptunk meg, amire nagy szükségünk lett volna (biztonság, szeretet, figyelem, útmutatás, bátorítás, törődés, stb.) és minden amit úgy kaptunk, hogy soha semmi szükség nem volt rá (fizikai és lelki bántás, büntetés, elhanyagolás, túlzott elvárás, stb.).
„Amikor betépek az pont olyan, mint egy semmihez nem fogható béke és nyugalom, olyan, mint egy nagy puha takaró, mint egy igazi anyai ölelés.”
A szenvedélybeteggé, függővé lett emberek kivétel nélkül, egytől egyig, mindannyian lelkileg szenvednek.
Szenvedélyes szerhasználatuktól, viselkedésüktől előbb mindent megkapnak, – még ha csak ideig óráig is, amiről azt gondolják, hogy szükségük van (békét, nyugalmat, elfogadást, fájdalmaik, gondjaik, szégyeneik eltűnését, a szorongásaik csökkenését, traumatikus élményeik enyhülését), de a függőség során, szinte mindent elveszítenek. Elveszítik az egészségüket, a szépségüket, a kapcsolataikat, a szerelmüket, az egzisztenciájukat, a biztonságukat, a reményüket, sokan végül az életüket is.
És ezen a ponton az a kérdés, hogy vajon tudunk-e tenni valamit a függőségek kialakulásának megelőzése érdekében?
Igen sok mindent tudunk tenni, de ha segíteni szeretnénk a szenvedélybetegségek megjelenése előtt, akkor meg kell érteni a függőségek természetét, akkor meg kell találni és meg kell érteni egy ember lelki szenvedésének valós okait.
Az elmúlt három évtizedben, munkám során számtalan emberrel találkoztam, akik rabjai voltak valamilyen függőséget kialakító szernek, vagy viselkedésnek. Sokfélék voltak, egészen fiatalok, fiatal felnőttek, fiúk, lányok, alkalmi fogyasztók, intravénás drogfogyasztók, alkoholproblémákkal küzdők, munka, internet, játékfüggők, motiváltak a változásra, vagy magukról is lemondó, beletörődöttek.
A döntő többség spontán úgy dönt, hogy önerejére támaszkodva, felhagy káros szokásával, sokaknak kell a külső segítség – egyéni konzultáció, vannak, akiknek hosszú távú, bentlakásos terápiás közösségben születik meg a változás iránti motiváltság, vannak, akik tagadták a függőségüket, vannak, akik „trendinek” gondolták a drogfogyasztást, vannak „magányos farkasok” és vannak, aki a liberalizáció élharcosaként használnak valamilyen tudatmódosító szert.
Voltak ilyenek, vagy olyanok, de néhány beszélgetés után egytől egyig, kivétel nélkül mindenkiről kiderült, hogy legbelül, az álarcok mögött mélyen szenvedtek.